A fél – elfek az elfek törzséből származnak. Hosszú évszázadokkal ezelőtt az emberek és az elfek békességben éltek egymás mellett. Az elfek megszeghetetlen szabályuk volt, hogy sohasem keveredhetnek az emberi fajjal. Hisz attól függetlenül, hogy békében éltek, még alacsonyabb rangúnak találták őket. Azonban az elfek Ősi Tanácsának tiltása ellenére páran mégis keveredtek a másik fajjal. Ezt hatalmas árulásnak vélték, amiért halál lett volna a büntetésük. De túl sok elfet érintett, köztük az uralkodó család legidősebb sarját, a trónörököst is. Jandar (Rolrian nagyapja) egy haladó nőbe szeretett bele. Pár szenvedélyes éjszaka után ennek a szerelemnek nyoma is maradt, egy kisfiú személyében. Ekkor viszont már nem tudták tovább titkolni, így pedig fényderült még hat másik félvér (rethishu ahogyan az elfek nevezik) gyermekre is, akik hasonló szerelemből születtek. Végül a Tanács a királyi pár kérésére nem ölette meg a vétkeseket, hanem száműzte őket Varenbrook elvarázsolt szigetére. Először a hat gyermek és azok szülei kerültek a szigetre. Önállóan hoztak létre társadalmat. Jandar és a halandó nő volt az első királyi pár. A lakók lassanként benépesítették a szigetet, önálló királyságot létrehozva.
A fajról tudni érdemes, hogy erősek. A szerencsésebbek képességekkel rendelkeznek, és hiába a modern környezet, a harci téren többre tartják az egyszerűséget. A katonák általában különleges emberfeletti fizikai erővel rendelkezők lehetnek, és az uralkodó részletesen megválogatja a hadsereg tagjait. A hallásuk keveredett az emberrel, ami miatt már nem hallanak annyira jól, mint az elfek, de még így is páratlan az érzékszervük. A hallásukon kívül a látásuk kiemelkedő az érzékszerveik közül. Alapvető jellemzőjük az apró, ám hegyeskés fülük, de ez családonként, hol kerekebb, hol hosszúkásabb. A magasabb rangú fél- elfeknek általában hegyesebb a fülük, hiszen nekik az emberi jellegek másodlagosok. Testalkatuk vékony, mégis alapvetően izmosak, és hajlékonyak. Nem élnek annyi ideig akár az elfek, de lényegesen több száz évvel lekörözik embertársaikat.
Fajtáik:
- A legkevesebben a vontile nemzettségbe tartozók vannak, akiket csak különlegeseknek, vagy egyedieknek tudnánk a legjobban lefordítani. Ők a fél- elfek között a legerősebbek. Valamely különleges és egyedi erővel rendelkeznek.
- A második legerősebb tagjai a társadalomnak, a gyógyítók, másnéven a vomra – k. Viszonylag kevesen élnek már, de mégis nagyon fontos a jelentőségük.
- A következő csoportjuk a katonák csoportja, akiket merla – ként emlegetnek a fajon belül. Lényegesen többen vannak. Ők alkotják a király legbelső „körét”. Egyszerű sorkatona bárkiből lehet, ők inkább a palota és a városok biztonságáért felelnek. Lényegesen nagyobb a fizikai erejük, mint az egyszerű polgároknak, más különleges képességük nincs. Különleges harci kiképzést kapnak, amivel képesek uralni az általában hirtelen jelentkező erejüket. Érdekességük, hogy nem csak férfiak tölthetik be a pozíciót, hanem kivételes esetben léteznek női katonák is.
- A társadalom legnagyobb csoportját az erő nélkül születettek alkotják. Az egyszerű nép, avagy kilgu – ként emlegetett lakók. A faj jellegeit viselik csupán. Az ő vérükben található a legtöbb emberi kötődés.
Érdekességek:
- A ló és a farkas szinte szent állatként jelenik meg náluk.
- Széleskörű tudással rendelkeznek. Szenvedélyük a természet megismerése, gondozása és ápolása.
- Sokistenhívők. A vallás minden korban meghatározó volt.
- Nem túlzottan sok iskola található a szigeten, mégis a család feladta egy alapműveltséget adni a gyermekeknek, amivel boldogulni tudnak majd a világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése